KATA utáni egyéb alternatívák
2022. szeptember 1-jén minden vállalkozó magánszemély esetében megszűnik a kisadózó vállalkozások tételes adózása (régi KATA) szerinti adóalanyisága. A régi KATA szabályok szerint adózó magánszemélyeknek ezért mérlegelniük kell és döntést kell hozniuk, hogy jogosultak-e továbbra a kisadózó vállalkozók tételes adózását (új KATA) választani, illetve, ha nem jogosultak rá, akkor milyen adózási módot alkalmazzanak a jövőben. A következőkben – a teljesség igénye nélkül – erre vonatkozóan szeretnénk különböző szempontokat bemutatni.
Először is a döntéshozatal előtt érdemes egészen az origóig visszamenni: azaz, hogy milyen formában lehet egyáltalán gazdasági tevékenységet végezni. Vállalkozzunk magánszemélyként (egyéni vállalkozóként, a továbbiakban „EV”) vagy hozzunk létre egy külön gazdasági entitást (bt. vagy kft.)? Mind a kettő mellett felsorakoztathatóak előnyök és hátrányok, amelyek azonban nagy részben a folytatni kívánt tevékenység körülményeitől, a megtermelt profittól vagy a tulajdonos személyétől / számától is függ.
Előny az EV-nél, hogy a regisztrációhoz nem kell törzstőke, nincs szükség ügyvédi közreműködésre, perceken belül létrehozható és ha esetleg átmenetileg nincs rá szükség, még szüneteltetni is lehet. Hátránya – amellett, hogy egyre nehezebb olyan könyvelőt találni, aki EV-k könyvelését vállalja -, hogy az EV a tevékenységéért a teljes magánvagyonával felel.
Ha külön gazdasági entitásban gondolkozunk, akkor jellemzően a korlátolt felelősségű társaság (kft.) vagy a betéti társaság (bt.) a legelterjedtebb forma. A kft.-nek előnye – ahogy az a nevéből is következik – hogy a kockázatviselés limitált, így általános esetben csak a törzsbetét erejéig (ami minimum 3 millió Ft) terjed a tagi felelősség. S habár a bt.-nek előnye a kft.-vel szemben, hogy nincs előírt „minimum tőke”, ez azonban azzal is jár, hogy a beltag – az EV-hez hasonlóan – teljes vagyonával köteles helytállni. Ezen túl a bt. hátránya, hogy alapításához legalább 2 tagra van szükség, míg a kft. lehet egyszemélyes is (EV esetén fogalmilag kizárt a több „tulajdonos”). Ellentétben az EV-vel, se a kft., se a bt. esetében nincs lehetőség szüneteltetésre, amely a minimálisan előírt járulékfizetési kötelezettség szempontjából hátrány az utóbbi két vállalkozási forma esetében.
Alapesetben bármelyik fentebb bemutatott vállalkozási forma esetében lehetőség van a bevétellel szemben költséget elszámolni, a profit után pedig 9% adót kell fizetni. Azonban az EV esetében – bizonyos feltételekkel – költségátalány (40%, 80%, 90%) elszámolása alapján is történhet az adóköteles jövedelem megállapítása. Ezzel pedig minimalizálható a működéshez kapcsolódó adminisztráció, továbbá azon tevékenységek esetében, ahol minimális a vállalkozás költségigénye (pl. tanácsadó), jelentősen csökkenthető a bevétel adóterhelése is (25%-28%-ra). A döntés szempontjából lényeges, hogy az átalányadózás 24 millió Ft (kiskereskedő esetén 120 millió Ft) éves bevételig alkalmazható, az értékhatár felett már a vállalkozói adózást kell választani.
Egy kft. vagy bt. esetében a KIVA adózási mód az, amely – szintén bizonyos feltételek teljesülése esetén – segítheti a vállalkozást az adóterhelés minimalizálásában (elsősorban a bérköltség és iparűzési adó tekintetében). Ráadásul a nyereség után egészen addig még adót sem kell fizetni a KIVA adózónak, amíg a tulajdonos nem veszi fel az osztalékát.
Az EV, valamint az önálló gazdasági entitások között egyik lényegi különbség, hogy míg az EV a személyi jövedelemadó törvény hatálya alá tartozik, addig a kft.-re vagy a bt.-re a számviteli törvény vonatkozik. Ez gyakorlati szempontból azért lényeges, mert míg EV esetében akkor lehet elszámolni bevételt / költséget, amikor a pénzt a vállalkozó megkapja / kifizeti, addig a számviteli törvény alkalmazásában a bevétel és a kiadás elszámolása elválik a tényleges pénzmozgás időpontjától, és a teljesítés időpontja a mérvadó a jövedelem meghatározásánál (így egy kft. akkor is elszámol bevételt, ha azt a vevő sosem fizeti ki).
A másik lényegi különbség, hogy egy bt. vagy egy kft. magánszemély tagja csak akkor fizet 15% jövedelemadót (esetleg még valamennyi szociális hozzájárulási adót, ún. szochót) az osztalék után, ha úgy dönt, hogy fel akarja venni. Gyakori, hogy a tulajdonos a működés tőkeigénye érdekében csak évekkel később veszi fel a korábban megszolgált osztalékot, és lehet, hogy akkor is csak annak egy részét. Ezzel szemben az EV – ide nem értve az átalányadózókat, ahol nincs osztalék – az adóévi eredménye után az év végén megfizeti az osztalék utáni közterheket is (halasztásra nincs lehetőség). Ez pedig hátrány olyan esetben, amikor a működéshez, növekedéshez minden egyes forintra szükség van.
Annak eldöntése, hogy kinek, melyik működési forma felel meg, nem egyszerű feladat, sokszor még adótanácsadóknak sem egyszerű kihívás. Habár azt gondolnák, hogy legalább áfa szempontból mindegy melyik vállalkozási forma mellett döntünk (hiszen 12 millió Ft-ig az alanyi áfamentesség minden esetben választható), azonban ez sem igaz, főleg azoknál, akik a vállalkozás mellett egyéb önálló tevékenységet is folytatnak (pld. szálláshelyszolgáltatás). Éppen ezért a fentebb leírtakkal csak 1-2 lényegesebb különbségekre szerettük volna a felhívni a figyelmet, és szempontokat adni a választáshoz. Amennyiben a döntéshozatalban bővebb segítségre lenne szüksége, keressen minket bizalommal!
Üdvözlettel:
A K-X Consulting Csapata
A blogbejegyzésben található információk csupán tájékoztatásul szolgálnak. Ezek az információk nem helyettesítik a szakmai tanácsadást és nem szolgálnak bármely döntés vagy cselekmény alapjául a tanácsadójával való előzetes konzultáció nélkül.