A crowdfunding buktatói

A startupok körében népszerű finanszírozási forma, a crowdfunding az esetek nagy részében adókötelezettséget von maga után, amit figyelmen kívül hagyva súlyos csalódás érheti a tőkét bevonó vállalkozást.

Induló vállalkozások körében egyre népszerűbb a közösségi finanszírozás, a számos online platformon – Indiegogo, Kickstarter, Patreon stb. – elérhető „crowdfunding”. A szépreményű startupok ezeken a fórumokon bemutathatják terméküket vagy szolgáltatásukat, tesztelhetik, hogy van-e rá piaci igény, és ha sikerül felkelteniük az érdeklődést, tőkét is bevonhatnak. Ezt a vállalkozók gyakran „ingyen pénzként”, egyfajta adományként kezelik, megfeledkezve arról, hogy a crowdfundingnak az esetek többségében súlyos adózási következményei vannak.

A közösségi finanszírozás esetében ugyanis nem érvényesül az adományozás egyik legfontosabb ismertetőjegye: az önkéntesség, az érdeknélküliség. A támogatók többnyire azzal a céllal biztosítanak forrást, hogy „cserébe” megkapják a startup vállalkozás piacra szánt termékét vagy szolgáltatását. Ha pedig ez a helyzet, akkor az adomány már a szóban forgó termék, illetve szolgáltatás ellenértékének minősül, aminek következtében a vállalkozásnak adókötelezettsége – mindenekelőtt áfafizetési kötelezettsége – keletkezik. Ez pedig felboríthatja a crowdfundingot igénybe vevő vállalkozások számításait, hiszen ha a termék vagy szolgáltatás után áfát kell fizetniük, akkor jelentősen kevesebb pénzből tudnak majd gazdálkodni, mint azt előzetesen gondolták. A külföldi áfaregisztráció és a számlázás költségei miatt ráadásul nőnek a működési költségek, és előfordulhat, hogy a cégstruktúrát is újra kell gondolni.

Amennyiben a finanszírozók az Európai Unión belüliek, úgy a termék, illetve szolgáltatás után mindenképpen keletkezik áfakötelezettség. Céges vevők esetében ez főként adminisztratív előírások teljesítését jelenti, de ha magánszemélyek nyújtották a támogatást, akkor a vállalkozásnak ténylegesen a zsebébe kell nyúlnia. Ha például a belföldön előállított termékét német magánszemélyek részére értékesíti, akkor az eladási ár után a (27 százalékos) magyar áfát vagy bizonyos értékhatár fölött a (19 százalékos) német áfát kell megfizetnie, a begyűjtött tőke egy jelentős részét tehát az adóterhek viszik el.

A helyzet bonyolultabb, ha egy cégcsoporton belül nem ugyanaz a vállalkozás gyártja a terméket, mint amelyik a finanszírozást gyűjti, különösen, ha az utóbbi székhelye nem az Európai Unióban van. A gyakorlatban már az is kihívást jelenthet, hogy milyen jogcímen jut el a pénz Magyarországra a gyártás finanszírozásához, nem is beszélve arról az esetről, amikor egy harmadik országban működő céget kötelez a szerződése arra, hogy a „jutalomterméket” átadja az uniós finanszírozóknak. Egy amerikai céget például – amellett, hogy természetesen áfát kell fizetnie – költséges és folyamatos adminisztrációs feladatok teljesítésére lehet kötelezni az Európai Unióban (regisztráció, áfabevallás, számlázás stb.), ami jelentősen leronthatja az egyébként jól kitalált projekt pénzügyi helyzetét.

Az adókötelezettség és az adóterhelés számos tényezőtől függ, a piacra szánt terméktől, szolgáltatástól kezdve a finanszírozó lakóhelyén át a startup vállalkozás cégstruktúrájáig. Tapasztalataink szerint a projektek megtérülése első lépésben döntően a közösségi finanszírozás keretében bevont tőke optimális felhasználásától függ, a stratégia kidolgozásakor ezért a körültekintő adótervezésnek mindenképpen szerepet kell kapnia.

A blogbejegyzés szerzője Nyári Zsolt, a K-X Consulting Kft. partnere és okleveles adószakértője. Amennyiben a bejegyzéssel kapcsolatban kérdése merül fel, kérjük keressen bennünket bizalommal az alábbi elérhetőségeken:+36 20 772 1032 (telefon), nyari@k-xconsulting.com (e-mail).