Köszönhetően számos, korábban megjelent – ma már klasszikusnak számító – Európai Bírósági ítéletnek (a C-80/11 Mahagében és Dávid-ügy, a C-273/11 Mecsek Gabona-ügy, a C-446/15 Signum Alfa Sped-ügy vagy az újabb, szintén magyar vonatkozású C 610/19 Vikingo- és C 611/19, EU:C:2020:674 Crewprint-végzések alapján), az adóhatóság – elvileg – már csak abban az esetben érvényesíthetné a beszállítói láncolatban történt visszaélés miatt eltűnt áfát, ha objektív körülmények alapján bizonyítja, hogy az adózó tudta vagy tudnia kellett volna, hogy adócsalással érintett ügyletben vesz részt, és nem tette meg a tőle észszerűen elvárható intézkedéseket, hogy ezt megakadályozza.

Annak ellenére, hogy az adóhatóság útmutatóban és belső irányelvben is rögzítette, hogy az ellenőrzés során mely objektív körülményeket kell a revíziónak vizsgálnia, amelyek bizonyítható fennállása mentesíti a társaságot az objektív felelősség alól, a tapasztalatunk alapján sajnos az ellenőrzési gyakorlat ettől igencsak eltérő. Még mindig rendszeresen előfordul, hogy a revízió olyan kontrolfolyamatokat vár el az adóalanyoktól, amelyek csak „íróasztal mögül” tűnhetnek észszerűnek. Amellett, hogy az adóhatóság a nyilvánosan elérhető partneradatok teljeskörű ellenőrzését és a beszerzett adatok dokumentálását is számon kéri az adózótól, azt is elvárja, hogy szerződéskötés előtt személyesen keresse fel a partner vállalkozás ügyvezetőjét vagy a kapcsolattartóját, utóbbi esetben pedig ellenőrizze annak eljárási jogosultságát is.

A fenti ügyekben első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék is úgy ítélte meg, hogy uniós jogba ütközik az a jelenlegi hazai bírósági gyakorlat, amely figyelmen kívül hagyva az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban EUB) fenti ítéleteit és végzéseit, az első fokú bírósági eljárás során olyan korábbi, precedens értékű másodfokú kúriai döntésekhez van kötve, amelyek az EUB végzéseket megelőzően születtek, így olyan követelmények révén kell korlátoznia az áfalevonási jogot, amelyek nem a héairányelven alapulnak. Így a partnerkontrollra is kiható kérdésként tették fel, hogy a fenti esetben hogyan jár el helyesen az elsőfokú közigazgatási bíróság. Nem kevesebbről van szó tehát, mint arról, hogy felülírhatja-e az uniós jog gyakorlatát a nemzeti fellebbviteli bíróság ítélkezési gyakorlata.

Az EUB 2024. január eleji (C 537/22. Global Ink Trade-ügyben hozott) ítéletében egyrészt rögzítette az uniós jog elsőbbségét, aminek alapján a tagállami (esetünkben magyarországi) elsőfokú bíróságnak mellőznie kell a (hazai) Kúria által korábban hozott, a nemzeti jogban kötelező precedensértékkel bíró határozatokban foglalt értékelését, ha úgy ítéli meg, hogy ez az értékelés nem áll összhangban az uniós joggal. Mindenképpen reményt keltő az EUB döntése, és joggal bízhatunk abban, hogy hatással lesz objektív tudattartam vizsgálatára, és ezt követően adóhatóság kizárólag az általános, üzleti információkon alapuló partnerellenőrzés elmaradása miatt tagadja meg (passzív adóelkerülés jogcímén) az adólevonási jog gyakorlását.

Annál is inkább, mivel a fenti ítélet az adózót terhelő és tőle észszerűen elvárható intézkedésekre vonatkozóan azt is rögzítette, hogy az általános üzleti ellenőrzésen túlmutató fokozott körültekintés kizárólag akkor várható el az adózótól, ha az általa végzett beszerzés időpontjában szabálytalanságra vagy csalásra utaló jeleket észlel. Mivel az uniós jognak szilárd alapokon nyugvónak, alkalmazásának pedig a jogalanyok számára mindig kiszámíthatónak kell lennie, ezért az adóhatóság az adóalanytól kizárólag olyan mélységű körültekintést kérhet számon, amelyre vonatkozóan a pontos kritériumokat az adózó által is hozzáférhető útmutatóban rögzítette. Ugyanakkor nem várhatja el tőle, hogy olyan összetett és alapos (például a számlakibocsátó személyazonosságára vonatkozó) ellenőrzéseket is elvégezzen, amilyenre az adóhatóságnak lehetősége van.

A fenti EUB ítélet alapján tehát arra számítunk, hogy az adóhatóság az uniós joggyakorlatnak megfelelően, pontosan meghatározza az adózótól ésszerűen elvárható, általános üzleti ellenőrzés keretében elvégezhető partnerkontroll elemeket. Ha pedig a jogkövető adózó bemutatja az ezek teljesítését igazoló dokumentumokat, akkor nem tagadható meg tőle az adólevonási jog gyakorlása csupán azért, mert az alvállalkozói lánc valamelyik tagja nem fizette be az adót.

Az Európai Bíróság korábban említett ítéletei alapján az alvállalkozó személyi, tárgyi feltételeinek, adóbevallási hajlandóságának stb. vizsgálata túlmutat az általános üzleti partnerellenőrzésen, és mint ilyet, nem várhatná el az adóhatóság. Jelenleg azonban – az EUB-döntés átültetésének hiányában – az adóellenőrzések során a szóban forgó vizsgálatok hiányát a revízió a passzív adóelkerülés bizonyítékaként értékeli. Ennek alapján a gyakorlatban egyre sűrűbben fordul elő, hogy az adóhatóság a jóhiszemű vállalkozásra a beszállító/alvállalkozó partner „kezeseként” tekint.

Ezért persze minden ilyen esetnek az a vége, hogy az adóalany kénytelen felvenni a kesztyűt és küzdeni az igazáért, amit ritkább esetben első- vagy másodfokon, nagyobb eséllyel a bíróságon nyer meg… vagy veszít el.

Érdemes tehát a tűzoltás helyett előre gondolkodni, és sok-sok órányi extra munkaidőt, ügyvédi díjat megtakarítva kialakítani vagy – az új elvárosok szerint újragondolva – átalakítani a belső ellenőrzési rendszert. Annál is inkább, mert 2024. évben a korábbinál is nagyobb figyelmet kap az adóhatóságtól a beszállítókról, alvállalkozókról a számlabefogadói oldalon feltárt és dokumentált információ ellenőrzése.

Partnerkontroll szolgáltatásunk során a kiválasztott beszállítót az adóhatóság által elvárt „kellő körültekintéssel” világítjuk át. Adóhatósági ellenőrzési tapasztalataink alapján tüzetesen megvizsgáljuk, hogy az adott partner esetében fennáll-e az adóelkerülés kockázata. Az eljárás két, egymásra épülő lépésből áll. Amennyiben a számlakibocsátó adó- és jogalanyiságának vizsgálata során olyan negatív információk merülnek fel, amelyek indokolják az objektív körülmények ellenőrzését, úgy javaslatot teszünk a partnerkontroll második szakaszának lefolytatására. Ez kiterjedhet többek között az iparági sajátosságok alapján elvégzett elemzésekre, a nemzetközi adatbázisokkal való egybevetésekre és az adókijátszás gyanújára utaló egyéb körülmények feltárására is.

A lefolytatott ellenőrzéseket visszakereshető (adóhatóság előtt igazolható) módon dokumentáljuk, a vizsgálat eredményéről pedig írásos szakmai jelentést készítünk. (Ha reális kockázat merül fel, amelyen egy későbbi adóhatósági ellenőrzés „fogást találhat”, akkor jelezzük azt is, hogyan kell kezelni a problémát.)
Véleményünk szerint ezt a vizsgálatot minden új és jelentősebb partneri együttműködés esetén érdemes lefolytatni – annál is inkább, mert az eÁfa-bevallás bevezetésével a partneradatok pontossága még nagyobb hangsúlyt kap. Nem is beszélve arról az adóhatósági tervről, amely szerint a jelenlegi, bevalláson alapuló adatszolgáltatást hamarosan a tranzakción alapuló adatszolgáltatás váltja majd fel, aminek alapján a beszállítói láncok könnyedén nyomon követhetők. A partnerek ellenőrzése ezért a jövőben még a jelenleginél is nagyobb jelentőséggel fog bírni.

A PARTNER-KX-KONTROL SZOLGÁLTATÁSUNK A CIKKBEN FELVETETT PROBLÉMÁKRA TELJESKÖRŰ MEGOLDÁST NYÚJT.

Sorozatunk következő cikke: Bizonyítékok az ellenőrzési eljárások során