Iparűzési adót spórolhatunk a készletek pontos elszámolásával

A Számviteli törvény 47. § (1) értelmében az eszköz bekerülési értéke az eszköz megszerzése, létesítése, üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárba történő beszállításig felmerült, az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható tételek együttes összege. A készletek beszerzése esetében a leggyakoribb kapcsolódó költség általában a fuvarköltség.

 

Helyes elszámolás esetén a készlet beszerzéséhez kapcsolódó fuvar költsége vagy a készlet értékét növeli (amennyiben az érintett készlet év végén még a raktárban van) vagy anyagköltség/ELÁBÉ, ha az érintett készlet már felhasználásra vagy eladásra került.

 

Ennek az egyszerűnek tűnő szabálynak a gyakorlati megvalósítása sokszor nem is olyan könnyű, emiatt sok cég igénybe vett szolgáltatásként könyveli a fuvarköltséget, amit viszont így nem vehet figyelembe az iparűzési adó számítása során. Ez viszont akár többmillió forint adótúlfizetést is jelenthet egy cég számára.

 

Amennyiben a számlázott vételár a szállítási költséget is tartalmazza, úgy a számla lekönyvelésével máris teljesült a fenti szabály, további teendő nincs. De sajnos gyakran nem ilyen egyszerű a helyzet.

 

Amennyiben a termék vételáráról és a szállítási költségről külön-külön számlák készülnek, ezek könyvelése már nagyobb körültekintést igényel. Tovább bonyolítja a helyzetet, ha a fuvarszámlán szereplő költség nem egy, hanem nagyon sok cikkszámhoz kapcsolódik. Természetesen a fuvarozó cég a teljes szállítmányra adja meg a szolgáltatásának árát, nem tud termékenkénti megbontást adni a számla mellé. Így a cégre hárul a feladat, hogy a fuvarköltséget cikkszámokra szétossza.

 

A készletnyilvántartási rendszerek nagyon változatosak, a legegyszerűbbtől a komplex integrált rendszerekig számos verzió létezik. Ahhoz, hogy egy külön számlázott beszerzési költséget egyszerűen tudjunk könyvelni, arra van szükség, hogy a rendszer képes legyen az ilyen tételeket analitika szinten kezelni, vagyis olyan tételt könyvelni a készletre, melynek csak értéke van, de fizikai mennyisége nincs. Ilyen mozgásnem viszont nem minden rendszerben létezik.

 

A fentiek alapján tehát két feladatot kell úgy megoldani, hogy a könyvelő se őszüljön bele a feladatba és az adóhatóság is elfogadja az alkalmazott módszert:

  • a fuvarköltséget készlet-cikkszámokra felosztani
  • a fuvarköltséget megfelelően rákönyvelni a készletre

 

A fuvarköltség felosztása cikkszámokra

 

A felosztásra vonatkozóan nincs kötelező érvényű szabály, hiszen minden termék sajátos tulajdonságokkal rendelkezik. Minden társaságnak ki kell alakítania a saját módszerét, a választott módszert a számviteli politikában rögzíteni kell és szisztematikusan kell alkalmazni a gyakorlatban.

 

A legegyszerűbbnek az tűnik, ha a fuvarköltséget értékarányosan osztjuk fel a cikkekre, de ez a módszer nem mindig tükrözi megfelelően a valóságot. Ugyanis a fuvarköltség általában a termék súlyától, darabszámától vagy a térfogatától függ, illetve ezek kombinációja. Ugyanakkor, ha a termék fizikai tulajdonsága arányos az értékével, vagy a termékek súlya, térfogata és értéke nagyon változatos, akkor az érték alapú felosztás is elfogadható.

A felosztást csak abban az esetben érdemes számlánként elvégezni, ha a könyvelési rendszer képes analitikusan cikkszámra könyvelni ezeket a tételeket. Ellenkező esetben elegendő év végén, az iparűzésiadó kiszámítását megelőzően elvégezni a kalkulációt.

 

Példa az érték alapú felosztásra

 

Tegyük fel, hogy a nyitó árukészlet értéke 1.000, a tárgyévi beszerzés 15.000, a záró készlet 2.000. Ezek alapján a tárgyévi értékesítés (ELÁBÉ) 14.000. A beszerzés tárgyévi fuvarköltsége 3.000.

Az eladásra jutó fuvarköltség: 3.000 * 14.000/15.000 = 2.800, tehát a fuvarköltségből ekkora összeg az ELÁBÉ-ba kerül, a különbözet, azaz 200 pedig a záró készlet értékét növeli.

A készleten maradó 200 fuvarköltség cikkszámhoz történő hozzárendelése arányosítással oldható meg, ahol az arányszám egy adott termék egyedi beszerzési értékének és a tárgyévi összes beszerzés értékének hányadosa.

Ezek a számítások egy egyszerű excel fájlban elvégezhetők és nyilvántarthatók.

 

A fuvarköltség könyvelése a készletre

 

Minden társaság saját maga dönti el, hogy a készletszámlákat év közben folyamatosan vezeti, vagy sem.

 

Amennyiben a készletnyilvántartás év közben folyamatos és a könyvelési rendszer alkalmas rá, hogy a cikkszámokra szétosztott fuvarköltséget analitikusan is könyvelje, úgy a fuvarszámla közvetlenül a készlet számlára kerül könyvelésre a szállító számlával szemben. Ebben az esetben további teendő nincs, hiszen a rendszer a fuvarköltség figyelembe vételével számolja ki a készlet értékét FIFO vagy átlagár módszerrel és így felhasználáskor az automatikusan elszámolásra kerül az arányos fuvarköltség anyagköltségként vagy az ELÁBÉ-ban. Ezt a módszert jellemzően nagy cégek alkalmazzák, mert komplex informatikai hátteret igényel.

 

Ugyanakkor nem túl nagy időráfordítással akkor is megoldható a helyes könyvelés, ha nincs ilyen komplex rendszer a társaságnál.
Ebben az esetben célszerű visszafelé gondolkodni, vagyis:

  • év közben az összes fuvarköltséget anyagköltségként vagy ELÁBÉ-ként elszámolni, és
  • év végén a készletre jutó fuvarköltséggel visszakorrigálni, azaz a már elszámolt anyagköltséget vagy ELÁBÉ-t a készlettel szemben visszakönyvelni.

 

Bár a fuvarköltség a legjellemzőbb beszerzéshez kapcsolódó költség, de ne feledjük, hogy vámköltség, termékdíj, biztosítási díj, egyéb hatósági díjak és illetékek ugyan ebbe a problémakörbe tartoznak és hasonló módon kezelendők. Sőt, amennyiben a készlet beszerzéshez egyértelműen hozzárendelhető hitel, akkor a raktárba történő beszállításig felmerült kamat is a beszerzési érték részét képezi. Egy nagy értékű távolkeleti vagy tengeren túli beszerzés esetében ezek is jelentős tételek lehetnek.

 

Mit tehetünk, ha korábban nem a fentiek szerint kezeltük a beszerzéshez kapcsolódó költségeket, vagy ha esetleg már folyamatban van egy iparűzési adó ellenőrzés?

 

A korábbi évek könyvelési hibái a számviteli törvény ellenőrzésre, önellenőrzésre vonatkozó szabályai szerint javíthatók, a hiba nagyságrendjének tükrében esetlegesen három oszlopos beszámolót kell készíteni.

 

Az iparűzési bevallások önellenőrzésére elévülési időn belül van lehetőség. Amennyiben folyamatban van a cégnél iparűzési adó ellenőrzés, úgy a vizsgálat keretén belül az adózó kérheti a javára szóló adókülönbözet megállapítását.

 

Amennyiben a leírtakkal kapcsolatban segítségükre lehetünk, a K-X Consulting lelkes csapata áll szíves rendelkezésére.